Az összes gerincdaganatok 50 %-a az ú.n. juxtamedullaris tumorok közé tartozik. Ezek túlnyomó többsége meningeoma, ill. neurofibroma. Ezeknél ritkábbak az angiomák, fibromák, lipomák, dermoidok. A meningeomák általában a dura belsô felszínéhez tapadnak, hosszúkás szilva alakú tumorok, amelyek a gerincvelôn benyomatot alkotnak, de azt nem infiltrálják. A neurofibromák a gerincvelôi gyökerek Schwann sejtjeibôl és fibroblast elemeibôl fejlôdnek. Az arteriovenosus angiomák nem valódi tumorok, hanem fejlôdési rendellenességek, lehetnek intramedullarisak; intraduralis és extramedullaris; illetve extraduralis lokalizációjúak. Tüneteket akkor okoznak, amikor a kórosan vékony falú erek megrepednek és vérzés jön létre a gerincvelôt körülvevô subarachnoidalis térben. Bizonyos formákban a "steal-phenomen" révén (fistulosus formák, nagy arterio-venosus shunttel) ischaemiás pathomechanizmusúak.
Leggyakrabban rosszindulatú daganatok, elsôsorban a prosztatarák a tüdô, emlô, vese és a pajzsmirigyrák csigolya áttétei terjednek be a gerinccsatornába. Többnyire elhelyezkedésüknek megfelelôen radicularis fájdalmakkal indulnak, majd fokozatosan, de általában gyorsan kialakulnak a gerincvelô compressiojának, ill. harántlaesiojának tünetei. (ábra) A pyramispálya sérülékeny volta miatt a motoros tünetek mindig súlyosabbak a sensibilitas zavarainál, de éppen mivel többnyire rosszindulatúak, gyorsan növekedô daganatokról van szó, hamarosan kialakulnak a teljes gerincvelô harántlaesio tünetei. A diagnosis felállításában a gerinc rtg. vizsgálatának igen nagy jelentôsége van, mert a csigolya áttétek a rtg. felvételeken többnyire igen jól felismerhetôk. A csigolyatestek ék alakú összeroppanását, az ívek pusztulását, osteoliticus folyamatokat látunk. Liquorblock jöhet létre (Queckenstedt-tünet). A liquorban nagymértékben emelkedik az összfehérje, néha ez olyan méreteket elérhet, hogy liquor vétel után a fehérje azonnali megalvadása észlelhetô. Amennyiben a gerinc rtg. felvételen csigolya destructio nem látható, a daganat pontos helyének megállapítása MR, CT vizsgálattal, vagy myelographiával történik. Ha a daganat egy segmentumra lokalizált, az onkológiai kritériumoknak megfelelôen teljes eltávolítás lehetséges az esetek nagy részében. Több szegmentumra terjedô elváltozás esetén a sebészi beavatkozás csak palliatív lehet.
A gerincvelô oldalsó vagy hátsó felszíne mentén helyezkednek el, és elôször a megfelelô érzô gyökereket tartják nyomás alatt. Ezért ezekre a daganatokra az esetek túlnyomó többségében tartós, hónapokon keresztül fennálló radicularis fájdalom jellemzô. Mivel az extramedullaris tumorok praedilectios helye a gerincvelô alsó nyaki, ill. a középsô háti szakasza, ezért a gyöki jellegû fájdalmak rendszerint a nyakon, a lapockába, a felsô végtagba sugározva, vagy a törzsön, övszerû fájdalmak formájában jelentkeznek. Az extraduralis daganatok jellegzetes fajtái az ú.n. homokóra tumorok (neurinomák), melyek a gerinccsatornából beterjednek a mellüregbe a kitágult foramen intervertebralen keresztül. Natív rtg. vizsgálattal felismerhetôk. Az ilyen típusú, és hosszú idôn át fennálló valamelyik gerincvelôi gyökér lefutását követô fájdalmak extramedullaris daganat jelenlétére terelik a gyanút. A törzsön jelentkezô féloldali vagy kétoldali radicularis fájdalmak nemegyszer gyomor, epehólyag vagy pancreas betegség benyomását keltik, s a betegek sokszor ilyen alapon állnak kezelés alatt. Ha a daganat elpusztítja a megfelelô hátsó gyökeret, a fájdalmak spontán megszûnnek. A daganat további növekedése során compressio alá kerül maga a gerincvelô. Mivel a pyramispálya mint ontogenetikailag fiatal pálya a nyomással, ill. táplálási zavarokkal szemben igen érzékeny, legelôször a pyramis laesio jelei következnek be. Elsôsorban azonos oldali alsó végtag paresis, még akkor is, ha a daganat a cervicalis szakaszon keletkezik, minthogy az Auerbach-féle törvény értelmében a gerincvelôben a hosszabb pályák rostjai kívül haladnak. Természetesen a daganat növekedése során a cervicalis lokalizáció esetén az alsó végtag gyengüléséhez késôbb felsô végtag paresis is csatlakozik és hemiparesis alakul ki, a pyramis laesio egyéb tüneteivel (hasreflex-kiesés, saját reflex-fokozódás, kóros reflex megjelenése stb.). Ha a tumor tovább növekszik, compressio alá kerül a spinothalamicus pálya is, majd a Goll-Burdach nyaláb, ezért a daganattal ellentétes oldalon hô- és fájdalomérzés-csökkenés, azonos oldalon gnosticus érzészavarok alakulnak ki. Tehát az extramedullaris daganatokra jellemzô a radicularis fájdalmak után kialakuló Brown-Secard-syndroma. Késôbb természetesen, ha idejében nem ismerik fel, és nem távolítják el a daganatot, a növekedés során már gerincvelô harántlaesiojának tüneteit okozza, tetra- vagy paraplegiával és vegetatív tünetekkel (ábra1, ábra2). Az MR, CT vizsgálat segít a daganatot kimutatni, a lumbalis liquort csakúgy, mint extraduralis daganatok esetén compressiora utaló nagyfokú fehérjeszaporulatot mutat. A liquor nyomásvizsgálatakor blokkot észlelünk (Queckenstedt-tünet). Az extramedullaris tumorok sorában megemlítésre szorul a cauda equina daganata. Az esetek többségében itt is meningeomákról, ill. neurofibromákról van szó, de nem ritkák ezen a területen a filum terminaleból kiinduló ependymomák sem. A cauda tumorokra jellemzôek a heves alsó végtagi radicularis fájdalmak, hosszú ideig minden más neurológiai panasz nélkül. A fájdlmak köhögésre, tüsszentésre fokozódnak. A daganat növekedése során ugyancsak radicularis kiterjedésû érzészavarok, valamint a hólyag- és székürítési zavarok jelentkeznek, pyramis-tünetek természetesen nincsenek jelen, hanem a második motoros neuron sérülésének megfelelôen az alsó végtagi reflexek csökkennek, ill. kiesnek. Ha idejekorán nem történik sebészi beavatkozás, petyhüdt paraplegia következik be izomatrophiával, fibrillatio, késôbb pedig súlyos contracturák. Kiterjedt cauda daganatok esetén elôfordul, hogy lumbalpunctio alkalmával egyáltalában nem vagy csak néhány csepp liquor ürül, amelynek igen magas a fehérjetartalma. MR, CT vizsgálat segít a diagnosis felállításában. Néha a natív gerinc rtg.-n a gerinccsatorna izolált kiszélesedése figyelhetô meg a daganat elhelyezkedésének megfelelôen.
A gerincvelô szürke-, vagy fehérállományából kiinduló daganatok leggyakrabban az ependymomák és astrocytomák csoportjába tartozik. A klinikai képre jellemzô:
A lefolyás általában gyorsabb, mint az extramedullaris daganatok esetén, de itt sem ritka a hosszú hónapokra terjedô anamnesis. Lumbalpunctioval az összfehérje érték emelkedett, de nem olyan mértékben, mint az extramedullaris daganatok esetén. MR, CT vizsgálat segít a diagnosis felállításában. (ábra) A conusban keletkezett daganatok tüneteire jellemzô a perianalis érzészavar, valamint a hólyag és végbél ürítési zavarok. Megjegyezzük, hogy mivel a conus magasságában már nincs pyramispálya, pyramistüneteket nem észlelünk, éppen ellenkezôleg, mivel a tumor a körülötte futó gyökerekre nyomást gyakorol, a patella és Achiles-reflex kiesése észlelhetô, radikuláris típusú érzészavarral. A tünetek meglehetôsen hasonlók a cauda tumorok tüneteihez, elkülönítésük többnyire csak a képalkotó eljárásokkal, esetleg myelographiával lehetséges.
A gerincdaganatok kezelésének egyetlen módja a minél korábban elvégzett mûtét, amelynek célja a daganatnak lehetôleg gyökeres eltávolítása, és ezáltal a gerincvelô vagy cauda rostok felszabadítása a nyomás alól. A gyökeresen eltávolított meningeoma, neurinoma vagy philum terminale ependymoma kiújulásával nem kell számolni. Az idôben végzett mûtét a gerincvelô funkcióinak teljes helyreállítását eredményezi. Az intramedullaris daganatok gyökeres eltávolítása csak ritkán keresztülvihetô. Mivel ezek a daganatok meglehetôsen sugárérzékenyek, a mûtét postoperatív rtg. besugárzással kiegészíthetô. Az áttéti gerincdagnatok prognózisa általában nem jó. Ennek ellenére a modern gerincsebészeti koncepció a minél radikálisabb daganateltávolításra és a gerincoszlop rekonstrukciójára törekszik (fixateur interne, csontcement, allograft stb.) még elôrehaladott állapotban is.
