A páciens teljes belszervi vizsgálata mellett az idegsebészeti vizsgálat tartalmazza a neurológiai vizsgálatot is. Ebbe bele kell tartoznia a koponya és gerinc vizsgálatának, a tarkókötöttség megítélésének, a pupillák tágasságának, különbözôségének, a szemmozgásoknak, nystagmusnak, a kettôs képek jelenlétének. Meg kell vizsgálni a szemfeneket, a látóteret confrontalisan és a visust, nyilatkozni kell az arc szimmetriájáról, a lágyszájpadról, a nyelésrôl, az articulatioról, a nyelv mozgásairól és deviálásáról. Az agyidegek vizsgálata után az izomerô, tónus, trophia, az érzô és reflexkör vizsgálata, a coordinatio, cerebellaris jelek megállapítása, a kóros reflexek kimutatása, a vegetatívum vizsgálata, az állás és a járás coordináltsága következik. A neurológiai vizsgálatot a tudatállapot regisztrálása és a lebeny functiok vizsgálata fejezi be, amelyben többek között a tudat éberségi szintjérôl, a spontán megnyilvánulásokról a felszólításokra adott motoros válaszokról kell nyilatkozni. Ennek vizsgálatára a világszerte elfogadott módszer a Glasgow kóma-skála alkalmazása. Ez teszi összehasonlíthatóvá a különbözô páciensek tudatállapotát és ily módon annak alakulását is követhetôvé. A számos balesetet szenvedett páciensnél a belszervi és neurológiai vizsgálatot ki kell egészíteni traumatológiai vizsgálattal. Azaz, a koponya tüzetes megtekintése, sebek felderítése, kopogtatás, törésbôl származó repedtfazékzörej kimutatása, - tapintással haematomák, s nyomásérzékenység kimutatása. Ezenkívül a gerinc megtekintése, a görbületek és hajlatok változása, megtöretés és fájdalomérzékenység kimutatása a sérülteknél igen fontos. Külön figyelnünk kell a nyaki gerincre, annak sérülékenysége miatt, amit részben a fájdalom jelezhet, részben a kényszertartás, valamint a mozgáskorlátozottság. Amíg nem tudjuk pontosan azt, hogy a beteget milyen jellegû sérülés érte, addig a gerinc mozgásokra figyelni kell és teljes óvatosság szükséges, hogy a sérülést tovább ne rontsuk.
Még mindig jelentôs a szerepe az idegsebészetben mind a koponya, mind a gerinc natív röntgen vizsgálatának trauma esetén. Ezenkívül természetesen az elsôsorban neurotraumatológiai jellegû sérülteknél is elô-elôfordulnak végtag-, mell- és mellkas törések, amelyeket szintén tisztázni kell. Daganatos és vascularis betegeknél a modern vizsgálóeljárások birtokában a natív röntgen diagnosztika szerepe egyre csökken. Functionális radiológiai vizsgálatok a gerinc degeneratív betegségeiben fontos segítséget nyújtanak, ki lehet mutatni általuk a mozgásszegmentumok instabilitását, subluxatioját.
A számítógépes rétegvizsgálat (Hounsfield és Ambrose) forradalmasította a 70-es években a neurológiai és idegsebészeti diagnosztikát is, és a legfontosabb képalkotó módszerré vált akkor. Acut esetekben trauma, vérzés és hirtelen romló, daganatra utaló tünetek esetében, mindig a sürgôs CT vizsgálatra kell törekedni, mert a baj tisztázásában ma is alapvetô szerepe van. A natív felvételek mellett gyakran ki kell egészíteni kontrasztanyag adásával is a vizsgálatot, mert így a kóros szövet kontraszthalmozása (enhancement) révén pontosabb információkat lehet adni a beteg bajáról. A jelenség kórélettani háttere az, hogy a vízoldékony anyagok számára egyébként átjárhatatlan vér-agygát (agyi capillaris rendszer) a kórfolyamat hatására permeabilissá válik a kontrasztanyaggal szemben. E kóros jelenség okozza egyébként a vasogen agyoedemát is.
A mágneses magrezonancián alapuló képalkotó tomographia a diagnosztika 80-as évekbeni forradalmát jelzi. Ez - a mai tudásunk szerint - minden biológiailag károsító hatás nélkül alkot képeket a szervezetrôl. A felvételek megértéséhez szükséges néhány rövidítés és megnevezés ismerete. tr = repetitios idô, te = echo idô, ti = inversios idô, T1 = magnetisatios idô, T2 = demagnetisatios idô. T1-súlyozott kép, ami nagyjából az anatómiai képnek felel meg és a CT képhez hasonlít (a zsír fehér, a 48 óránál régebbi vér fehér, a fehérállomány világosszürke, a szürkeállomány sötétebb szürke, a csont és a liquor fekete) T2-súlyozott kép, pathologicus képnek is nevezik, mert a legtöbb kóros megnyilvánulás magas jelintenzitással mutatkozik, így pl. a perifocalis oedema is. A T2-súlyozott képeken az agyoedema, víz fehér, a liquor világos, a szürkeállomány világosabb, a fehérállomány sötétebb szürke, a csont fekete. Protondensitású kép: félúton a T1 és T2 súlyozású felvételek közt, amelyen a liquor szürke, nagyjából isodens az aggyal, a fehérállományi demyelinisatiokban a leghasznosabb. Röviden: a fehér, ill. világos színeket magas jelintenzitásúnak, a szürkébb, sötétebbeket pedig alacsony jelintenzitásúnak nevezik.
A mágneses magrezonanciás berendezések megfelelô softverekkel lehetôséget adnak arra, hogy a különbözô áramlású, gyorsaságú folyadékterek külön-külön vizsgálhatók legyenek, így a gyors áramlású artériák vizsgálatával lehetôség van aneurysmák, angiomák, érgazdag tumorok kimutatására. Nagy vénás sinusok és az agy nagyobb vénái is láthatóvá tehetôk, ha a lassú áramlást vizsgáljuk. Ezenkívül lehetôség van a liquor áramlásának a vizsgálatára is és ezáltal a hydrocephalusok esetén passage zavar (aqueductus elzáródás, IV. kamra foramenjeinek blokkja) kimutatására. Myelographiához hasonló kép nyerhetô, az úgynevezett FISP metódussal, amely egy úgynevezett gyors T2 kép, és elsôsorban a nyaki gerinc vizsgálatára használják. Az MRI vizsgálatnak a magnetisatio miatt kontraindikációi is lehetnek. Ilyen abszolút kontraindikáció a pacemaker, ferromagneticus aneurysma clipek, olyan fém implantátumok és idegen testek, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak vasat vagy kobaltot, mert ezek elmozdulhatnak és felmelegedhetnek. Kontrasztanyag adására is lehetôség van, így láthatóvá lehet tenni addig környezetükkel azonos jelintenzitású elváltozásokat is. Jelenleg gadoliniumot használnak kontrasztanyagként.
A vér-agygát körülírt zavarának kimutatásán alapul. A proteinhez kötött radiofarmakon csak a barrier-functio károsodásakor jut passzív diffusióval az agyszövetbe. A pathológiás folyamatok aktivitás fokozódás formájában ábrázolhatók. Daganatok, cerebrovascularis megbetegedések, tályogok, gyulladások, subduralis haematomák a véragy-gát functios zavarával kimutathatóvá válnak. Ma már rutinssszerûen nem, csak különleges esetekben alkalmazzuk. Csontscintigraphia a gerinc és a koponya daganataiban igen hasznos segítséget nyújt, fôleg a multiplicitas kimutatásának lehetôségével. Hasznos segítség ezenkívül a gerinc primer és postoperatív gyulladásos folyamataiban (spondylo-discitis).
Lumbalisan, cisternalisan vagy direkt kamra punctioval bejuttatott radiofarmakon segítségével történik. Igy elkülöníthetô, az ún. "normál pressure hydrocephalus" a hydrocephalus occlusiv formáitól. Az intrathecalisan beadott radiofarmakon nem jelenik meg a convexitáson: az elégtelen resorptio miatt abnormális kamrai liquor reflux jön létre, s a kamrarendszer ábrázolódik. Nasalis liquorrhoea esetén dura és arachnoida sérülés kimutatására lumbalisan vagy cisternalisan beadott radiofarmakon segítségével a liquorrhoea eredete és elfolyási útja kimutatható, de csak abban az esetben, ha a vizsgálat során a csorgás kellôen nagy mértékû.
A számítógépes rétegvizsgálat elve a hagyományos röntgen diagnosztika mellett az izotóp diagnosztikát is forradalmasította. A gammakamera detektor rendszere a vizsgált testrészlet rétegeinek képét oldalirányú vetületekbôl állítja elô. Az emissios computer tomographias berendezések (ECT) a szervezetbe juttatott sugárzó anyag térbeli eloszlásának részletgazdag rétegképét állítják elô. Az eljárás két alapvetô fajtája az ún. "positron ECT" (PET) és a "single-photon ECT" (SPECT). E két módszer az agy functionális izotóp vizsgálatát teszi lehetôvé, amely a metabolismust, a vérátáramlást és a receptorok ábrázolását valósítja meg. A SPECT egyetlen gamma foton detektálásának méréstechnikai lehetôségén alapul. Leggyakrabban 99m-Technetium kerül felhasználásra. A PET berendezés mûködtetéséhez ciklotron szükséges. 1994 elején nyitották meg Debrecenben Magyarország elsô PET berendezését. A sugárzó anyag térbeli eloszlásának különösen részletgazdag rétegképe állítható elô pozitron sugárzó izotópokkal. A pozitron annihilisatiojakor egymással ellentétes irányban haladó gamma photon keletkezik. A PET berendezések szelektíve csak az annihilisatiot követô gamma photont érzékelik, a zavaró szórt sugárzást és háttér sugárzást kiküszöbölik. Az ultrarövid felezési idejû pozitron sugárzó izotópok, (pl. 18-F, 11-C, 15-O, 13-N) az élô szervezet alapelemei és így segítségükkel a szervezetben csaknem minden vegyület megjelölhetô.
Az agyi és spinalis erek kirajzolása mind az occlusiv érbetegségekben, mind a vascularis malformatiokban, mind az érgazdag tumorok vérellátásának tisztázásában, valamint az agyfelszín vénáinak az elváltozás localisatiojához való viszonyának meghatározásában nélkülözhetetlen. A vizsgálat angiographiával történik, artéria femoralis katheterezéssel és annak útján az aa. carotisok, aa. vertebralisok, az aortaív és szükség esetén a spinalis artériák láthatóvá tételével. A vizsgálatnak különös jelentôsége van vascularis malformatiok, fôként agyalapi aneurysmák megrepedésébôl származó subarachnoidalis vérzések eredetének tisztázásában. Itt a baj okának mielôbbi kimutatására a beteg megfelelô általános és neurológiai állapota esetén acut angiographia szükséges. A digitalis substractios angiographia (DSA) már nem analog módon készíti a felvételeket, hanem a digitalis adatokat megfelelô algoritmus segítségével számítógéppel készíti el.
A gerinc liquortereinek kimutatása pozitív nem ionos vízoldékony kontrasztanyag segítségével lehetôvé teszi a spinalis térfoglalások kimutatását. Ily módon lumbalis vagy cisternalis punctioval történhet a kontrasztanyag beadása és a vizsgálni kívánt gerincszakaszra vagy az egész gerincre a beteg döntésével az odagördítése. Az extraduralis térfoglalások, metastasisok, valamint az intraduralis, extramedullaris tumorok (neurinomák, meningeomák, stb.) és az intramedullaris tumorok mellett a gerinc degeneratív elváltozásainak kimutatásában máig is nélkülözhetetlen a myelographia szerepe. A vizsgálat kiegészíthetô aztán ún. myelo-CT-vel, amely a még kontrasztanyagot tartalmazó gerincnél a meghatározott szakasz CT vizsgálatát jelenti, s ezáltal a natívnál lényegesen pontosabb differenciálást tesz lehetôvé.
A képalkotó technikák fejlôdése ellenére, továbbra sem nélkülözhetô az idegrendszer elváltozásairól specifikus diagnosztikus lehetôséget nyújtó agy-, gerincvelôi folyadék, azaz a liquor cerebrospinalis vizsgálata. Sejttartalmának meghatározása különbözô gyulladásos folyamatokban a baj jellegének meghatározásában segít és mutathatja a betegség alakulásának dinamikáját. A fehérjetartalom szintén a gyulladás mértékét jelezheti és egyben a kezelés korlátainak a meghatározásában segíthet, mert mint látni fogjuk pl. nagy mértékben emelkedett fehérjeszint esetén, hydrocephalusokban a liquor arteficiális elvezetésére szolgáló shunt a magas fehérje tartalom következtében elzáródhat és ezért inplantaciója eleve kontraindikált lehet. Nagyon fontos a liquor és vele együtt a serum elektrophoresise, az idegrendszeri demyelinisatios betegségek kimutatására. Ezenkívül manapság a differenciál diagnosztikailag szóba jövô fertôzô betegségek kimutatására a serum vizsgálata mellett a liquor virológiai diagnosztikája a különbözô antitest titerek megállapítása is nélkülözhetetlen a pontos diagnosishoz.
Elsôsorban az idegrendszeri görcsös rosszullétek kimutatásában, gyógyszeres beállításában és gondozásában játszik szerepet. Emellett a diffus encephalopathiak differenciál diagnosztikájában használatos.
A kiváltott-válasz (evoked potentials) vizsgálatok még az MRI idôszakában is megmaradtak a betegségek lefolyásának követésére és a laesio pontos magasságának meghatározására. Leginkább használatos:
Ez utóbbi esetén az acusticus neurinoma eltávolításakor az acusticus kiváltott válasz, a gerinc sebészetekor pedig a somato-sensoros kiváltott-válasz vizsgálatok alkalmazandók.
A vezetéses vizsgálatok mellett a tûvel végzett vizsgálatokra oszthatók fel. Hasznosak a különbözô perifériás idegek compressios tünetcsoportjainak pontos localisalásában, alagút szindromák kimutatásában. Elkülöníthetô a peroneus paresis, a porckorongsérv eredetû dorsalflexios gyengeségtôl. Nélkülözhetetlenek az izombetegségek differenciális diagnózisában.
A maximálisan 7-10 MHz frekvenciájú hullám természetû mechanikai rezgéseket közkeletûen ultrahangnak nevezzük. A transducer "adó-vevôként" mûködô piezo-elektromos kristálya által keltett hanghullámok a különbözô szövetekrôl eltérôen verôdnek vissza, és ezen "echok" jelentik a keletkezô kép alapját azzal, hogy a transducer kristályában feldolgozható elektromos jelet hoznak létre. A "B-mód" (B=brightness) az echokat fényes pontokként ábrázolja két dimenziós képen, amely szeleti (sectionalis) anatómiát mutat. A "Doppler-sonographia" alapja a Doppler effektus, azaz a medicinában az UH berendezés által kibocsátott, és a véredényekben áramló vérrôl visszaverôdô hanghullámok közti eltolódás az áramlás sebességének a függvénye. A "Duplex vizsgálat" azt jelenti, hogy a nyaki erek vizsgálatakor a B-módú 2 dimenziós képre ráhelyezhetô a Doppler mérôjel, amely a beállított helyen és szögben automatikus sebességmérést (frekvencia analízist) nyújt. A "Color flow imaging" vagy "Color-Doppler" a duplex vizsgálati mód továbbfejlesztése, ahol a B-módú képen a véráramlás színekkel kódoltan jelenik meg (arteriás=piros, venás=kék), egyúttal a szûkület mértékének pontosabb megítélését a Doppler vizsgálat segíti. Az utóbbi években a nem-invasiv eszközös diagnosztikában egyre nagyobb teret nyert az ultrahang diagnosztika, amelyet a készülékek egyre korszerûbbé válásának köszönhetünk. Az idegsebészeti betegségekben mind a Doppler vizsgálatoknak, mind a két dimenziójú, B-módú ultrahang technikának számos felhasználási lehetôsége van.
A gyermekgyógyászati felhasználás különösen fontos a koponyaûri fejlôdési rendellenességek kimutatásában, a csecsemôk kamratágasságának megítélésében, intracranialis vérzések megállapításában és traumás intracranialis vérzések korai detektálásában. A csecsemôkori felhasználás amiatt terjedhetett el ilyen nagy mértékben, mert a kutacsok természetes ablakot jelentenek a koponyacsontokon, s ezáltal optimális betekintési lehetôséget nyújtanak a koponyaûrbe. A nyaki erek ultrahang ú.n. duplex vizsgálata occlusiv érbetegségek kimutatásában az agyi ischaemias történések eredetének tisztázásában játszik nagy szerepet. A modern készülékek olyan pontosságú és biztonságú képeket nyújtanak az aa. carotisokról, hogy egyes intézményekben a carotis stenosis diagnosisára és mértékének megítélésére már nem is használnak angiographiat. Saját tapasztalataink szerint azonban az ultrahang vizsgálattal megállapított scleroticus elváltozások, stenosisok és occlusiok egyelôre még angiographiával megerôsítést kívánnak: a mûtéti indicatio felállítása angiographiával igazolt patho-anatómiai elváltozásokon alapul. Az ultrahang technikai berendezések továbbfejlôdésével, a színkódolt ultrahang technikával, a mesterséges képalkotás a valósághoz még hûebb képet mutathat. Az idegsebészetben az ultrahang használatának legújabb irányzata a mûtétek során az intraoperatív ultrahang diagnosztika, amely a kéreg alatti daganatok pontos localisalásában és ezáltal az infiltratív daganatok radicalis eltávolításában nyújthat segítséget. Felhasználják ezenkívül ultrahang vezérelt biopsiák vételére is, amely a stereotaxias berendezésnél lényegesen kisebb felszereltséget igényel, ugyanakkor a célzás nem válik lényegesen bizonytalanabbá.
A nyaki érelváltozások diagnózisában a Doppler sonographiát is tartalmazó Duplex vizsgálat az elsô eljárás, s alkalmas a stenosis mértékének egyre pontosabb meghatározására. Mint elôbb jeleztük, egyelôre önmagában a mûtéti indikáció felállításához elégtelen.
A koponyaûri artériás keringés sebességmérésére alkalmas. A sebességnövekedés az agyi érspasmusok fontos jelzôje, amely felvilágosítást ad arról, hogy pl. subarachnoidalis vérzést követôen az agyalapi erekben milyen mértékû spasmus áll fenn. Ezáltal segíthet a mûtét optimális idôzítésének a meghatározásában (súlyos spasmus esetén végzett aneurysma elzárások komoly veszéllyel járnak a mûtétet követô ischaemias károsodások kockázata miatt).
A kéreg felett, vagy az állományban elhelyezett érzékelôfej a környezô agyszövet capillarisaiban a mozgó részecskéket (fôként erythrocytakat) érzékeli, ily módon az agyi keringés változásairól ad felvilágosítást. Ezeknek az adatoknak nagy szerepe van a különbözô koponyaûri nyomásfokozódások okozta agyi vérátáramlás csökkenések kimutatásában, a koponyaûri nyomáscsökkentô gyógyszerek hatásának megítélésében, a liquor lebocsátás következményeinek objektív kimutatásában.
A különbözô víz- és higany nyomások átszámítására: 1 Hgmm (Torr) = 1,36 H2O vagy víz cm; 1 H2Ocm = 0,735 Hgmm = Torr
