X. A GERINC SÉRÜLÉSEI



100 ezer lakosra évente átlagosan 2-5 gerincsérülés jut. A gerincsérüléseknek kb. 10 %-a jár gerincvelô sérüléssel, s quadri- vagy parapaaresist, -plegiat okoz. Ritkán elôfordulhat hemisectio medullae spinalis (Brown-Sécard szindroma). Baleset kapcsán sérülhet a gerincoszlop és a gerincvelô is, ennek megfelelôen kell a sérültet vizsgálni, ill. ellátni. Súlyosnak tekintjük az idegrendszi károsodását és/vagy a gerincoszlop instabilitását okozó sérüléseket, melyek leggyakrabban országúti baleset, vízisportok (alacsony vízbe történô fejesugrás) és síbalesetek következtében jönnek létre. Súlyos baleset esetén mindig feltételezhetô gerincsérülés, de ha a beteg eszméletlen, ennek tünetei általában nem szembeötlôek! A gerincsérüléseket a trauma mechanizmusa alapján csoportosíthatjuk.

A gerinc horizontális szegmentumokból (metamerekbôl) áll. A gerincoszlop stabilitását három vertikalis oszlop biztosítja: a legismertebb, s a klinikai gyakorlat számára legpraktikusabb a Denis féle „hármasoszlop-koncepció”. A csigolyák corpusainak és porckorongoknak az elülsô fele és a lig. longitudinale ant. az elsülsô oszlop; a corpus hátsó fele és a lig. longitudinale post. a középsô oszlop; végül a zygapophysealis izületek a teljes hátsó szalagrendszerrel együtt képezik a hátsó oszlopot. Nativ oldalirányú rtg. felvételen az oszlopok folytonossága ellenôrizhetô. Ha bármelyik horizontális szegmentumban két oszlop elemei sérülnek, a gerinc instabilnak tekintendô, s a beteg nem állítható fel! Egy oszlop sérülése mellett a gerinc általában megôrzi stabilitását. Fontosak még a bordák, melyek a thoracalis gerincet mintegy "sinezik". Ezért, a legsúlyosabb instabilitás az ágyéki, thoracolumbalis átmenet és a nyaki gerinc szintjein jöhet létre. (Az instabilitás kérdését lásd még alább a stabilizációs mûtétek leírásánál [X.C.8 fejezet]!)

A gerincvelô károsodásának mértéke határozza meg a sérülés kimenetelét, hiszen a csontsérülés és deformitás általában igen jól kezelhetô, mert a vázrendszer regenerációs képessége jó. Az ellátás során arra kell törekedni, hogy a meglévô neurologiai funkciókat megtartsuk, az idegelemek esetleges compressióját megszüntessük és a gerincoszlop stabilitását visszaállítsuk. Fontos, hogy a hólyagot retentio esetén néhány órán belül a beteget megkatéterezzük, nehogy az atonias hólyag túlfeszüljön és ezáltal a rehabititátio során ne tudjon az automata-hólyag kialakulni.

A gerincoszlop sérülésének diagnosztizálása:

X.A. A nyaki gerinc sérülései

A flexios, flexios-rotatios sérülések: Általában a C.V.-VI.csigolyák sérülnek. Az egyik, vagy mindkét kisízület subluxálódhat vagy teljes ficamot szenved, s ebben a helyzetben rögzül. A ficam klinikai jellemzôje a rugalmas rögzítettség! Mivel ehhez a sérüléshez mindig a hátsó hosszanti szalag sérülése is társul, a gerinc instabillá válik. A gerincvelô comprimálódhat, vagy megnyúlhat, direkt sérülést szenved, vagy a segmentalis erek sérülése révén, vérellátása károsodik.

Compressios törés: A gerinccet verticalis irányban érô erôbehatások során alakul ki (alacsony vizbe fejesugrás, közlekedési baleseteknél fejtetôre esés). A csigolyatestek összeroppannak („burst fracture”), s ehhez társulhat a gerinc csatorna szûkülete a csigolyatest hátsó részének elmozdulása miatt. Leggyakrabban a C.V-VI. csigolyák magasságában alakul ki. A töréseknek kb. felében komplett idegrendszeri károsodás alakul ki a sérülés szintje alatt, vagy igen gyakran társul hozzá elülsô gerincvelôi laesio tünetegyüttese.

Hyperextensios sérülések: ez a sérülésfajta inkább az idôsebb korcsoportot érinti, s azokat, akiknél a gerinccsatorna, degeneratív gerincbetegség következtében, már egyébként is szûkült. A csontos elemek sérülése gyakran hiányzik, s a trauma következtében az elülsô hosszanti szalag sérül. A gerincvelô sérülése általában részleges, melyet elôlrôl a degenerált csigolyatest comprimál, hátulról a hypertrophias sárga szalag, mely a gericcsatornába domborodik az extensio hatására. Sérülés gyakorlatilag nem okoz instabilitást, viszont centralis gerincvelôi sérüléssel, esetenként haematomyeliával jár.

Az "ostorcsapás" vagy "whiplash" a hyperflexiót követô hyperextensio. Gyakori autóban, frontális ütközéskor.

Hyperrotácio atlas és dens töréseket okozhat.

Direkt erôbehatások (lövési, szúrási sérülések) a gerinc nyilt sérüléseit okozzák, elôfordulhat törés nélkül is.

X.B. A thoracolumbalis gerinc sérülései

Flexios, rotatios sérülések: leggyakrabban a Th. XII. és L.I. csigolya magasságában alakul ki. A Th. XII. csigolya teste az L.I-en anterior irányban dislocálódik. Ehhez a hátsó hosszanti szalag, a kisizületek, valamint a csigolyaívek törése társul. Az alsó csigolya testének elülsô része ék alakú compressios törést szenved. A sérülés mindig instabil, a gerincvelô, a conus vagy a cauda complett károsodását okozza (ábra1, ábra2, ábra3).

Compressios törések: nagyon gyakori sérüléstípus a thoracolumbalis gerincen. A gerincre verticalis irányu erô hat (pl. ülepre esés), mely a csigolya testének ék alakú törését okozza. A csigolyatest magassága csökken. Ha csak az elsülsô oszlop sérül nem okoz instabilitást, s neurológiai deficit is csak ritkán társul hozzá.

Hyperextensios sérülés: ebben a magasságban igen ritka. Ilyenkor az elülsô hosszanti szalag szakadását, valamint a porckorong rupturáját okozza. Az érintett csigolyatest elülsô-hosszanti törése társulhat hozzá. A sérülés instabil, súlyos gerincvelôi károsodással jár.

Nyílt gerincsérülések: az I. világháborúban bajonettek, manapság késszúrás és lôfegyverek okozzák. Csontfragmentumok, lövedék vagy késpenge hatolhat a gerincvelôbe, s direkt gerincvelôi sérülést vagy vascularis károsodást okoz.

X.C. Speciális nyaki gerinc sérülések

X.C.1. Jefferson-törés

A sérülés úgy jön létre, hogy a koponyára direkt verticalis erô hat, mely a koponyát lenyomja a gerincoszlopra. Az atlas a condylus occipitalisok és az axis közé szorul, s az atlas hátsó, vagy mindkét ivén bilateralisan alakul ki törés. A tarkó kötötté válik, a fej ferde tartásban, a páciens a fejét két kezében fogja, s lefelé vagy felfelé tekintéskor a fej mozgatását - a nagy fájdalom miatt - a kezével segíti. A garatban egy erôsen nyomásérzékeny kiemelkedés tapintható. A betegek egy része a súlyos gerincvelô károsodás miatt azonnal meghal. Az orvoshoz eljutók mintegy 50 %-ban viszont nem csatlakozik neurológiai deficit. (ábra)

X.C.2. A dens epistrophei törése

A dens törhet a basisánál (II. típus, instabilitással jár), ill. ez a törés idônként ráterjedhet a C.II. csigolya testének elülsô felszínére is (III. típus), instabilitást okozva. Igen ritka a csúcs törése (I. típus), amely a stabilitást nem befolyásolja. Elôfordul törés nélkül is a ligamentum transversum szakadása, ez atlanto-axialis subluxatiot okoz. Leggyakoribb a basisnál bekövetkezô törés (II. típus)(kép1, kép2). Ilyenkor nagyon gyakran sérül a dens vérellátása is, mely a késôbbiek során álizülettel történô gyógyulásra hajlamosít. Mivel a sérülés mechanizmusa során a nyaki gerincet rögzítô szalagok is sérülnek, nagyon gyakran jön létre, atlanto-axialis dislocatio, bármely irányban (kép). Az elôre, vagy hátra történô elmozdulás a veszélyesebb, de itt a tág a canalis spinalis sokat compenzálhat. Ilyenkor a dens törése „életmentôként” szerepelhet, hiszen ha a dens nem törik, hanem a kisizületek luxatiojával együtt a ligamentum transvensum szakad el, a helyén maradó dens, a nyúltvelôbe fúródva a beteg azonnali halálát okozhatná.

X.C.3. Hangman`s törés (“akasztott ember törése”)

Mivel ez a sérülés típus a kötél általi kivégzés során következik be leggyakrabban, nevét is innen kapta. Ilyenkor a C.II. csigolya teste, a C.III-on anterior irányban elmozdul. A töréshez a C.II. csigolya ívének törése is társul. A CII csigolya ive a gericcsatorna irányába mozdul, s igy a gerincvelô harántlaesioja miatt az elitélt azonnali halála következik be. Közlekedési baleseteknél hyperextensios mechanizmussal hasonló sérülés következhet be, s itt a C.II. ív törése, mivel az nem mozdul el a gerinccsatorna irányába, megmentheti a beteget a harántlaesiótól (preoperatív, postoperatív kép).

X.C.4. A gerincsérüléseknél alkalmazható diagnosztikai eljárások

Az egyszerû röntgen felvétel és a CT, elsôsorban a csont sérüléseirôl ad felvilágosítást, míg a gerincvelô állapotára vonatkozó legtöbb információt az MR vizsgálat adhatja. A pozitív kontrasztanyagos myelographia (esetleg CT-vel kombinálva) a mai napig is hasznos információkat adhat, esetleges traumás porckorongsérv vagy gerinccsatornai szûkület kimutatása esetén.

X.C.5. Gerincvelô károsodás formái

Közvetlenül a súlyos gerincvelô sérülés után, a gerincvelô csökkent ingerelhetôsége alakul ki a sérülés szintje alatt. Ezt gerincvelôi shocknak vagy módosult reflexaktivitásnak nevezzük. A sérülés szintje alatt, a gerincvelôi neuronok azonnal kiesnek a supraspinalis központok irányítása alól, s egy areflexias állapot következik be. A spinalis shock idôtartama változó átlagosan 3-4 hétig tart, de 3-4 nap, esetleg 6-8 hét között változhat (a spinalis shock megfigyelése alapján írta le 1900-ban von Monakov az ú.n. diaschisis jelenséget, amely egy ép területnek – a vele kapcsolatban lévô távolabbi állomány hirtelen károsodása okozta - deafferentációja miatt létrejövô átmeneti mûködészavarát jelenti!).

X.C.5.a) A gerincvelôi harántlaesio

Gerincsérülések legsúlyosabb következménye a komplett gerincvelôi harántsérülés, (laesio) amelyben a sérülés szintje alatt minden neurológiai functio hiányzik, s a sérülés szintjétôl függôen, para- vagy quadriplaegia alakul ki. Kiesik az autonóm idegrendszer mûködése, károsodik a belek és a hólyag beidegzése is.

X.C.5.b) Motoros mûködés sérülései

A gerincvelô sérülése centralis paresist („upper motor neuron lesion”) okoz, fokozott izomtónussal, fokozott mélyreflexekkel, melyekhez a pyramis pálya sérülésének jelei (Hoffmann-Trömner, Babinski jel) társulnak. A cauda equina sérülését okozó gerinctraumák, perifériás motoneuron laesiot („lower motor neuron lesion”) okoznak, izomatrophiával, csökkent izomtónussal, elveszett, vagy csökkent reflexekkel. Azok a thoracolumbalis gerincsérülések, amelyek a conus medullarist és a cauda equinat is érintik, kevert, centralis és perifériás bénulással járnak.

X.C.5.c) Az érzôrendszer sérülése

Az afferens hosszúpálya rendszerek sérülése a harántlaesio szintje alatt, az összes érzésféleség elvesztésével jár. Megszûnik az összes felületes és mélyérzés, a hô, fájdalom, tapintás, ízületihelyzet- és mozgásérzés. Elveszik a visceralis érzés is.

X.C.5.d) Autonóm mûködések zavara

A cervicalis és a magas thoracalis sérülések a szimpatikus pálya kilépésének szintje felett (Th.V.) hypotensiot okoznak. A splanchnicus, sympaticus vasomotor control megszûnése elôször súlyos posturalis hypotensiot, másodlagosan vénás kiürülési zavart okoz. Sérülést szenved a hômérséklet controllja is az autonóm vasoconstrictio-, vasodilatatio elvesztése miatt.

X.C.6. Részleges gerincvelôi sérülések

X.C.6.a) Elülsô cervicalis gerincvelôi syndroma

Az acut cervicalis elülsô gerincvelôi sérülést, a gerincvelô elsô részének compressioja okozza. A pyramis pálya és a tractus spinothalamicus sérülése miatt a sérülés szintje alatt hiányzik a motoros mûködés, károsodik a hô-, fájdalomérzés, de a tapintás, ízületihelyzet- és mozgásérzés relatíve megmarad, mert ennek afferens pályai a hátsó kötegben vannak.

X.C.6.b) A centralis gerincvelôi syndroma

A nyaki gerinc hyperextensios sérülése általában centralis gerincvelôi laesioval jár. A spondyloticus csigolyák és a degenerált porckorongok elôrôl, a megvastagodott sárga szalag hátulról comprimálja a gerincvelôt, s így a sérülés a gerincvelô centralis részén alakul ki. Súlyosan sérül a legtöbb centralisan elhelyezkedô pálya, mely a felsô végtagokat idegzi be (lásd Auerbach szabály!). Aránytalanul nagyfokú gyengeség alakul ki a felsô végtagokon, az alsókhoz képest. Az érzéskiesés általában minimális, jóllehet ez változó, s gyakran fordul elô aspecifikus formában.

X.C.6.c) Brown-Sequard syndroma

A gerincvelô hemisectiojának a következménye, mely áthatoló sérülések következménye (pl. késszúrás, lövési sérülés). A sérülés szintje alatti végtagok paralízise jellemzi a sérülés oldalán, s a hô-, fájdalomérzés kiesése az ellenoldalon. A hátsó köteg azonos oldalon sérül, de mivel néhány rost keresztezôdik, jelentôs kiesés a mélyérzésben nem szokott bekövetkezni.

X.C.6.d) A gerincvelôi commotio

Nem pontosan ismert patomechanizmusú kórkép, de ugyanúgy, mint a cerebralis commotio, a neurológiai functiok átmeneti zavarával jár. A javulás hat órán belül megindul, s általában 48 órán belül teljesen megszûnik (diaschisis!).

X.C.7. A gerincvelôi sérülés magasságának meghatározása

A gerincvelô károsodás magasságát a gerincvelôi segmentum megjelölésével adjuk meg. Késôbb ezt összevetjük a rtg lelettel. Ismeretes a csigolyatestek és a gerincvelôi szegmentumok egymáshoz viszonyitott magassági eltolódása. A csigolyatest mögött általában két gerincvelôi segmentum egy-egy fele helyezkedik el, az eggyel magasabb számu gerincvelôi szelvény alsó, s a kettôvel magasabb számu felsô fele. A Th XI-XII és LI csigolyák mögött a conus, összesen 11 gerincvelôi szelvény helyezkedik el.

A nyaki gerincvelôi szelvények sérüléseinél a még meglévô funkciókból következtethetünk a müködô gerincvelôi szelvényre és az alatta lévô harántlaesióra.

A C4 szelvény vagy a fölötti sérülés esetén a légzôizmok bénulnak, s a beteg csak gépi lélegeztetéssel tartható életben. Ha a beteg a karját vállban mozgatni tudja, a C5 szelvény még ép. Ha az elôbbi mellett a a könyök flexioja és az alkar supinatioja is kivihetô a C6 szelvény is ép. Ha a könyök és a csukló extensioja is kivihetô a C7 is ép. Ha a csukló flexioja is kivihetô a C8 szegmentum is ép. A Th1 szegmentumban még meglévô functió esetén a kéz kisizmainak mozgatása is elvégezhetô.

A biceps reflex kiválthatósága a C5 és C6 szegmentumok épségéhez kötött. A triceps reflex kiválthatósága esetén a C7 is ép.

A háti szakaszon az érzészavar magassága és a hasbôrreflexek kiválthatósága segit a maggassági diagnosisban. A thoracolumbalis átmenetben a pyramisjelek megléte a conus, hiánya a cauda sérülésére utal. A cauda equina sérülését okozó gerinctraumák, perifériás motoneuron laesiot okoznak, izomatrophiával, csökkent izomtónussal, nem-kiváltható, vagy csökkent reflexekkel. Azok a thoracolumbalis gerincsérülések, amelyek a conus medullarist és a cauda equinat is érintik, kevert, centralis és perifériás bénulással járnak.

X.C.8. A gerinc sérüléseinek kezelése

A beteg sorsát, akárcsak a fejsérüléseknél, a trauma pillanatában bekövetkezô, gerincvelô sérülés mértéke határozza meg. Nincsen ma még annak esélye, hogy mûtéti úton helyreállíthatjuk a sérült neurológiai functiokat, így a kezelés célja, a további gerincvelô sérülés megelôzése és a komplikációk kivédése. Idegrendszeri funkció javulás a diaschisis (gerincvelôi shock) elmúlásától várható napokkal esetleg még hetekkel a sérülés, mûtét után is!

X.C.8.a) A gerincvelô sérülések ellátásának fôbb elvei

1. A gerincvelôi mûködések további romlásának megakadályozása: decompressio! A csont sérülések ellátása: repozició és stabilizáció!.

2. A gerincvelô sérülés másodlagos következményeinek (oedema, ischaemia, infectio, stb.) kivédése.

3. Rehabilitáció

X.C.8.a.1) Nyugalomba helyezés

A gerincsérült betegnél legfontosabb az azonnali nyugalomba helyezés, a sérült gerincszakasz, lehetôség szerinti immobilizálása. A szakszerûtlen segítség súlyos további gerincvelôi laesiot okozhat. Szállítás lehetôleg vacuum matracban, ill. a nyaki gerinc gallérral való rögzítése után történjen. A légzési elégtelenséget oxygen terapiával, asszisztált gépi lélegeztetéssel kezelhetjük. A sympathicus beidegzés zavara miatt létrejövô perifériás vasodilatatio keringési shockot okozhat. Ezért intravénásan volumen expanderek adása szükséges, alpha-receptor izgatók, iv. atropin válhat szükségessé. Ügyelni kell a beteg testhômérsékletére, mert a gerincsérült hôháztartása is felmondja a szolgálatot, a vasodilatatio miatt a beteg túlmelegedése következhet be. A kialakuló paralyticus ileus és a gyomor dilatatioja hányást, aspiratiot okozhat, melyet gyomorszonda levezetésével kivédhetünk. A hólyag ürülési zavara miatt, hólyag ruptura következhet be, melyet hólyag katheter bevezetésével elôzhetünk meg. A gerincsérülések acut ellátását követôen a gerincvelô további károsodásának elkerülésére, ill. a szövôdmények kezelésére több módszer áll rendelkezésünkre. A sérülést követô oedema kivédésére, mely a neurológiai statust tovább ronthatja, jól bevált módszer a glykocorticoidok és az osmoticus diureticumok adása. Próbálkozhatunk még localis hypotermiával, barbiturát kezeléssel, esetleg endogen opiát agonisták adásával is.

X.C.8.a.2) A gerinc törések kezelése (decompressio, repositio, stabilisatio)
X.C.8.a.2.a) Konzervativ kezelés

A nyaki gerinc töréseinek konzervativ kezelésére extensiót alkalmazunk. A hagyományos Crutchfield kengyel a gerinc egyirányu stabilizálását biztositja, de ez a módszer lehetôséget ad képerôsitô alatt az izületi luxatiok megszüntetésére is. A "HALO" szerkezet minden irányban stabilizálja a nyaki gerincet. Az extensios kezelés , fôleg a "HALO" immobilizálás a nyaki gerinc minden sérülésénél alkalmazható, de igen idôigényes, gyakran hónapokig tartó eljárás.

X.C.8.a.2.b) Mûtéti kezelés

A mûtéti kezelés indicatioja: mint azt már korábban említettük, a gerinc sérült beteg további sorsát, a trauma pillanatában elszenvedett gerincvelô trauma nagysága határozza meg. A gerincvelô acut decompressioja csak akkor képes javítani a neurológiai deficiten harántlaesio esetén, ha gerincvelôi shock okozza a tüneteket, azaz nem jött létre elsôdleges gerincvelôi károsodás.

A mûtéti beavatkozás indicatiojának fôbb irányelvei a következôk:

1. Abszolút indicatiot jelent a neurológiai tünetek progressioja. Amennyiben a CT vagy az MR vizsgálat gerinccsatornai szûkületet vagy compressiot mutat ki, ebben az esetben sürgôsségi mûtétet kell végezni.

2. A partialis gerincvelô laesio esetében, amikor a distalis neurológiai functiok egy része megmaradt, s a radiológiai segédeljárások, gerinccsatorna szûkületet, gerincvelô compressiot mutatnak ki (pl. traumas nyaki porckorongsérv, benyomódott, törött csigolyaív, gerinccsatornában elhelyezkedô csont fragmantum) mûtétet kell végezni. A nyaki gerincen a mûtéti behatolás módját meghatározza az, hogy a compressiot okozó eltérés a gerincvelô elôtt vagy mögött helyezkedik el. Amennyiben az eltérés a gerincvelô elôtt helyezkedik el, elülsô behatolásból történô decompressiora kerül sor. Ilyenkor lehetôség van a törött csigolyatest középsô részének eltávolítására, vagy ha a csigolyatest intact, az intervertebralis korongon keresztül juthatunk el a gerinccsatornáig. Ritkán a gerincvelô compressioját hátulról a törött, a gerinccsatorna felé elmozdult csigolyaívek okozzák, ilyenkor a decompressio hátsó feltárás útján végezendô el. A CT/MR felvételeken vagy a myelogrammokon túl szélesnek mutatkozó gerincvelô, felvetheti a haematomyelia gyanúját. Ilyen esetekben a vérömleny, ill. a necroticus szövettörmelék eltávolítása javíthat a beteg állapotán, ebben az esetben is hátsó behatolás a követendô.

3. Lövési, szúrási, nyílt sérülések esetén a mûtét célja az idegen anyag (lövedék), ill. csont fragmentumok eltávolítása, s ha lehetséges a dura zárása a késôbbi fertôzéses szövôdmények kivédése végett.

4. Stabilisaló mûtétek

Az elôbbiekben említett Denis féle gerincoszlop elmélet (ábra) mellett létezik más oszlop besorolás: Louis szerint is a gerincet 3 oszlop alkotja : a csigolyatestek és az izületek két posterolateralis oszlopa (verticalis rendszer) (ábra).

A gerinc "stabilitását" az elôbbiek ellenére gyakran nehéz definiálni. A gerinc stabilitásához talán az a legfontosabb, hogy a középsô oszlop intact maradjon. A hátsó és az elülsô oszlop kisebb szerepet játszik a stabilitásban, mert a középsô oszlop sérülése mindig együtt jár vagy az elülsô, vagy a hátsó oszlop sérülésével.

Az instabilitás lehet:

Ha durva instabilitás alakul ki, különösen incomplett gerincvelô sérülés esetén, ha az ízületi luxatiot, subluxatiot nem sikerül megoldani zárt repositioval, hátsó repositio, fusio szükséges. A nyaki instabilitások mûtéti megoldása a hosszan tartó ágyban fekvést védheti ki.

Az instabilitás megszüntetésére többféle mûtéti megoldás áll rendelkezésünkre. A nyaki gerinc alsó szakaszán bekövetkezô törések stabilizálására lemezes-csavaros rögzítést végezhetünk a sérülés alatti, ill. fölötti csigolyatestek fusiojával, elülsô vagy hátulsó behatolásból. A dens törésénél és az atlanto axialis instabilitás esetében, a mai napig is alkalmazható módszer a C.I. és C.II. csigolyaívek hátsó dróthurokkal történô rögzítése (ez korlátozza a fej forgatását). A dens töréseknél alkalmazható módszer még a dens elülsô csavaros rögzítése, vagy a hátsó transarticularis desis is. A thoracolumbalis gerinc instabilitásának megszüntetésére, különbözô eszközök állnak rendelkezésünkre, melyek közös jellemzôje, a kétoldalon lemezzel, transpedicularis csavarokkal, vagy az ívekbe kapaszkodó kapcsokkal történô mozgásstabil rögzítés (pl. fixateur interne). Ritka esetekben szükség lehet a ventralis, vagy oldalirányból végzett lemezes ostheosynthesisre.

X.C.8.a.3) A gerincvelô sérülés késôi következményei

A teljes haránt laesio következtében kialakult spinalis shock megszûnésével helyre állnak a gerincvelô automatismusai. A teljes harántkárosodás a felsô cervicalis segmen-tumokban a spasticus tetraplaegiat, thoracalisan a Th.I-XII. között spasticus paraplaegit okoz. Ha a károsodás az alsó cervicalis szakaszban van, a spasticus paraplaegiához a felsô végtagok részleges, petyhüdt plaegiája társulhat, amely a segmentum nívójának felel meg. Ha lumbosacralisan van, akkor részleges vagy teljes pettyhüdt paraplaegia marad vissza. A spasticus plaegián kívül túlsúlyra jutnak a jellegzetes flexor synergismusok, kezelés hiányában igen súlyos kontraktúrákkal. A laesio alatti testrészeken maradandó lesz a somatosensoros afferentatio teljes hiánya, valamennyi érzésfélre vonatkozóan teljes az anaesthesia. Megjelennek a hólyag, ill. szervi automatismusok. A C.III-V. segmentum károsodása a n. phrenicus bénulást is okoz, a légzômozgások további beszûkülése miatt a beteg csak mesterséges lélegeztetéssel tartható életben. A kellôen nem gondozott betegen, további szövôdmények bontakozhatnak ki (Pl.:urogenitalis eredetû vagy felfekvésekbôl származó sepsis, mely exitushoz vezethet). A mai ápolási feltételek mellett, a heveny krízisek lezajlása, a szerv automatismusok kialakulása után a gerincvelô teljes haránt laesioja ellenére is életképesek lehetnek a betegek, ezért igen fontos a gerinc stabilizálása után a lehetô legrövidebb idôn belül elkezdett rehabilitáció.

Posttraumás syringomyelia: A centralis gerincvelô károsodást szenvedô betegeknél észlelhetjük, hogy a sérülést követôen hónapokkal, esetleg évekkel, a neurológiai functio további romlása következik be. Ezekben az esetekben igen gyakran találjuk a centralis gerincvelôi üregképzôdést a tünetek hátterében. Amennyiben a neurológiai functiók progressiven romlanak, mûtéti megoldást kell végeznünk.